2010. jún. 1., kedd
Mi dolguk a világban?-Márai Sándor bejegyzése a Füveskönybe 1943-ból
2010. jún. 1. 18:42, a bejegyzést Kata írta
| még nincsenek kommentek
140
A tarpeji szikláról
Egyáltalán nem biztos, hogy a spártaiak, mikor a tarpeji szikláról* ledobálták a törődött testű gyermekeket, a satnya testekkel egyidejűleg nem dobáltak le erős, hatalmas lelkeket is. A satnya gyermekeket mindig szerettem, s nemcsak természetes gyöngédséget éreztem az ilyen védtelen, kis, sápadt teremtések iránt, hanem bizonyos tiszteletet és vonzódást is. Egyáltalán nem biztos, hogy az emberiség legnagyobb erőfeszítéseit a tökéletes testű birkózók, a hibátlan gladiátorok teljesítik igen, azt hiszem, a satnyáknak is dolguk van a világban, s talán nem is olyan utolsó feladat az ő dolguk.
Természetesen nem mondom azt, hogy tenyésszük a satnyákat; csak annyit mondok, bízzuk az életre, mit tervel az emberekkel, s higgyük el, hogy a satnyáknak is dolguk lehet világunkban. Talán éppen őket szemelte ki az élet olyan hatalmas feladatokra, melyek terhe alatt a gladiátor megroskadna. A tarpeji szikla tehát soha nem megoldás. Az élet pontosabban tudja, mint a spártaiak, kit tart meg munkatársnak céljaihoz, s kit dob el.
* Az ókori Rómában a tarpeji szikláról taszították le a mélységbe a halálraítélteket (Tarpeius római vezér nevéből). A szövegösszefüggés a Taigetosz hegységre utal, onnan a spártaiak dobták le az életképtelennek ítélt, gyenge csecsemőket. (A szerk.)
2010. máj. 29., szombat
És aki minden (projektből) programból kimarad.....
2010. máj. 29. 21:24, a bejegyzést Kata írta
| még nincsenek kommentek
Itt a sérült, gyerekek egészséges testvéreire gondolok.Nem nagyon hallottam még arról,hogy velük sokat foglalkoznának.Semmilyen támogatásban nem részesülnek,mert ugye hál'Istennek ők épek és egészségesek...
Mi szülők lehetőséget kapunk a döntésre,hogy a családdal együtt küzdjünk a sérült gyermekünkért . De a testvéreknek nincs választási lehetőségük,ha nagyobbak,mint a fogyatékos testvérük,örökre elveszítenek egy ideálisnak vélt,megszokott világot,vagy kisebbként egy kész helyzetbe születnek. Ők csak később szembesülnek családjuk másságával
A lelki egészségük már csak akkor kap figyelmet,ha "lelki fogyatékossá " válnak,ha deviáns magatartással reagálják le életük egyedül nehezen feldolgozható részeit.
Holott tudjuk,hogy empátiájuk sokkal erősebb,mint azoké a kortársaiké,akik nap mit nap nem kényszerülnek szembenézni ilyen nehézségekkel.Erre építve a szülői csoportokhoz hasonlóan ,"testvérerősítő " csoportok kialakításának gondolatát kívánnám a szakemberekkel megszerettetni a prevenció fontosságának érdekében, és elindítani ,hogy "jógyakorlattá" váljon egyszer....
2010. máj. 26., szerda
Részletes programterv
2010. máj. 26. 21:25, a bejegyzést Kata írta
| még nincsenek kommentek
Megvalósítandó feladataimnak tartom,hogy:
- Összegyűjtsek minél több szülőt,gyermeke fogyatékosságától függetlenül, a nyilvánosság lehetőségét megteremteni számukra a bemutatkozáshoz,segítségkéréshez,hiszen az önkormányzatok bürokráciájának útvesztője sokszor még a segítségkéréstől is eltántorítja a többséget.
- Szeretném megkeresni a nappali ellátást végző intézményeket,fejlesztőiskolákat.Beleegyezésükkel közzétenném elérhetőségeiket. Bemutatnám a tevékenységüket,újságírók segítségével folyamatos médiajelenlétet biztosítanék számukra mindennapi életüket árnyaltan ismertetve.
- Az otthonápolási díjban részesülő szülők világtól elzártságának megszüntetésére különféle lehetőségek megteremtését kívánom feltérképezni,folytatva a meglévő kevés"jógyakorlatot",korrigálva a szülők tapasztalataival (lásd Csigaház projekt-szülők visszaintegrálása a munkaerőpiacra-egymást kizáró jogszabályok!)
- A megye országgyűlési képviselőivel valódi kapcsolatokat kívánok kialakítani.Elhívnám őket különböző rendezvényekre,intézménylátogatásokra,amelyek nem a protokolláris események kategóriáiba tartoznának,hanem valódi problémákat láttatnék velük.
- Végül szeretném elérni -ha sikerült szociálisan érzékenyíteni a honatyákat -,hogy kezdeményezzék az ápolási díj összegének módosítását.Ehhez alátámasztásul -kérdőíves felmérések adatait felhasználva-kimutatásokat készítenék a bentlakásos intézményekben gondozottakra jutó állami és az otthon neveltek költségeiről.
2010. máj. 25., kedd
Személyes bemutatkozás
2010. máj. 25. 9:17, a bejegyzést Kata írta
| még nincsenek kommentek
A személyes bemutatkozásom célja,hogy aki nem ismer ,annak is bizonyossá váljon,hogy mennyire komolyan gondolom ebben a pályázatban való részvételt.
Foglalkozásomat tekintve ,közel húsz évet töltöttem el a pedagógusi pályán,középiskolai tanárként,egyetlen munkahelyen.Ez idő alatt két fiam született,a kisebbikről több,mint 10 éve derült ki,hogy egy genetikai hiba megpecsételte a sorsát. A látszólag egészséges gyerekből először csak mozgáskorlátozott lett,majd folyamatosan halmozottan sérült,középsúlyos fogyatékossá vált,súlyos magatartászavarokkal.Mindannyiszor sajnálattal közölték,hogy ezzel a ritka betegséggel,rendkívül rövid életre van kilátásunk.A mondat végén sokszor éreztem a befejezetlenséget,hogy talán nem is kellene ennyit küzdeni érte,mert ....Másfél évvel ezelőtt 11 hónapon keresztül szinte magunkra maradva,úgy tűnt eljött az utolsó idő.És egyszer csak ismét egy kisebb csoda történt.Bár rendkívül küzdelmesek a mindennapjaink,de újból valóságosan is köztünk van! Találtam egy fejlesztőiskolát Békéscsabán,ahol újabb csodák történnek nap,mint nap...És itt jöhetne a happy end...
(miután 1,5 évig táppénzen voltam nem tartott további munkára megbízhatónak az iskolaigazgatóm,így,amikor ismét teli energiával újból gyerekek közé akartam menni,hogy legalább nekik átadjam a befogadásra való szemléletet,munkanélkülivé váltam.)
Hosszú ideje érzem,hogy valami nagyon nem jól működik a sérült,fogyatékkal élő,beteg gyerekek körül.Én már rég keresem,mit tehetnék. Nem vagyok gyógypedagógus,sem szociális gondozó,de az a néhány hónap,amit inkluzív (befogadó)pedagógiából tanultam a Kodolányi János Főiskolán,elegendő volt arra,hogy tettekre sarkalljon.Az elmélet és a gyakorlat ,ahogy mondani szokták,köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Én sem jutok elegendő információhoz,ezt a fantasztikus iskolát is keserves keresés során találtam meg. A megfelelő tájékoztatást nyújtó intézmények hírei pont csak oda nem jutnak el, ahol a legnagyobb a szükség. Vagy esetleg hiányosak azok az információk. Se a lehetőségeinket se a jogainkat nem nagyon ismerjük,ne feledjük,aki ilyen gyereket kapott az életben,annak túl sok ideje sincs,valamilyen formában ő is eléggé korlátozott.Pedig van néhány jó kezdeményezés,vannak fanatikus emberek,aki erre a segítségre tették fel az életüket. Ismerek néhányat,szeretném majd őket is bemutatni hamarosan.
De kiolvas,hall róluk,aki maga nem kényszerül ilyen körülmények között élni?Ki terjeszti föl a miniszterhez azt a tanítónénit,aki új reményekhez segítette a szülőket,mert újból számol,mondókázik a gyereke és szeret iskolába járni? Ki írt az újságban cikket,arról a gyógytornászról,akinek a segítségével Pistike újból átfordult a másik oldalára? Vagy a masszőrről,aki hónapokig csak a munkáját végezte és egyszer csak engedett a spastikus izomgörcs?Vagy a gondozó nénikről ki ír,hogy szinte szerelemből etetik, itatják,teszik tisztába a gondozottjaikat naponta sokszor?
Ez nem szenzáció,csoda?De igen ,naponta történnek itt a környezetünkben,nem kell Kínába vagy Dél-Afrikába menni,becsüljük meg őket!
És azok a szülők,akik nem akarják/tudják intézetbe adni a gyerekeiket,akik sérültek és/vagy betegek? Megalázóan kevés ápolási díjért(annyi,mint a GYES!!!!) -nem három évig - sokan egész életükben kimaradnak mindenből,mert ez a "munkájuk",amiből nincs szabadság vagy wellnesz hétvégés feltöltődés! Bemutatnám őket is,mert engem még úgy tanítottak,hogy pedagógusként is mutassunk és keressünk példát a diákjainknak a környezetükben.Hát lehet találni bőven belőlük,nem kellene a napi celebek közül válogatni!És ha ennek a gyakorlatias,anyagi oldalát nézem,kiszámolta már valaki mennyit spórolunk ezzel az államnak? Én,ha lehetőséget kapok rá megteszem.
De miért is én?
Több,mint 10 éve szülőként élem meg a "másik oldalon" az ellátórendszer zavarait,időnkénti elzárkózását, a kommunikáció hiányát vagy néha az egymás melletti "elbeszélést".Ezekre kívülről ritkán derül fény vagy nem tűnnek olyan fontosnak, a segítőszándék ellenére sem.
Most a projektemhez támogatókat keresve igazolódni látszik,hogy valós igény és szükség van a létező és működő programok terjesztésére a szülők között és a szülők igényeinek több irányba való közvetítése is ugyanolyan fontos.
Miért a "Nyújtsd Segítő Kezed" Alapítvány? Egy régóta működő intézmény áll mögötte,amely megfelelő módszertani hátteret is biztosít,az egész megyében. Ez a bentlakásos otthon hosszú utat tett meg a nyitás felé. Kívülállóként én csak az újító szemléletükkel találkoztam.
Miért Békés megyében? Mert a lehetőségeink országosan biztos szerényebbek,de nem tudunk vagy nem is akarunk elköltözni egy jó hírű vagy nagy múltú fővárosi intézmény közelébe. Mert szeretnénk a gyerekeinket a közelünkben tudni . Mert szeretnénk megtartani a fiatal, lelkes és a tapasztalt,rutinos szakembereket egyaránt, munkájukra számítva.
2010. máj. 22., szombat
A Főállású Angyal célkitűzéseinek rövid összefoglalása
2010. máj. 22. 19:10, a bejegyzést Kata írta
| 3 komment
Miért szeretnék küzdeni?
A halmozottan fogyatékos gyerekekre ,
a nappali ellátásukat végző intézmények nehéz körülményeire
és az őket otthon nevelő,gondozó szüleikre
szeretném ráirányítani a felelős emberek figyelmét , elsősorban Békés megyében. A nyilvánosság lehetőséget ad arra,hogy mindenki láthassa ,naponta milyen nehéz feladatok várnak folyamatosan ránk.
Végül,szeretném elérni a törvényalkotóknál(a megyét képviselő honatyákon keresztül),hogy az otthonápolást végző szülőknek megalázó alamizsna helyett az államnak általuk megspórolt pénzekből
valódi otthonápolási díjat fizessenek.
A szervezet,amely támogatja az elképzeléseimet:" Nyújtsd Segítő Kezed "Alapítvány.http://www.fago.hu/hu_alapitvany.htm
Elérhetőségeim:
tel:06 20 264 3969
e-mail: daranyi.katalin@gmail.com
munkakör: projektvezető
